Alapítótagokat keresünk

Voltam a polgármesternél kutya-ügyben, ezeket beszéltük:
A Polgármesteri Hivatalnak szándékában áll kutyamenhelyet létrehozni, már egy épület is ki van szemelve erre a célra, arról az épületről van szó amit Bokor tanácsos úr ajánlott volt fel, lennebb van fotó is róla. Javasoltam a polgármesternek, hogy adja át a feladatot a civileknek, támogasson ugyanazzal a pénzzel inkább egy non-profit szervezetet, mert így nem lenne annyi baja vele a Polgármesteri Hivatalnak, valamint a civileket a közvélemény is jobban támogatja, könnyebb lenne pályázati pénzt, magánjellegű támogatásokat, szimpatizánsokat is vonzani. Nem titkolt szándékom volt, hogy így a kutyák is jobb elbánásban részesülnének. Elvben egyetértett, és hajlott az ajánlatomra, de amikor a részletekbe belementünk, akkor nem voltunk egy véleményen. Nem engedélyezné, hogy a törvény szerint járjunk el, vagyis, hogy ivartalanítás után szabadon engedjük a kutyákat.
Továbbléptünk és beláttuk, hogy ennek nincs értelme, mert minden évben több és több kutyát hoznak a területünkre, hiába fogjuk be és tartjuk fogságban a jelenlegi 300 kutyát, mert jövőre megint lesz 300, és az ördögi körből nem szabadulhatunk.
Továbbvittük a témát és beszéltünk egy olyan lépésről, amit csak országos szintű összefogással lehetne megvalósítani. Attól, hogy mindenki ne hordja tovább a területéről a kutyát a más területére, csakis úgy lehetne megszabadulni, ha egyszerre lépne fel minden önkormányzat, és egyszerre számolnák fel a problémát.
Minden városban van 5-10 olyan ember, aki nemcsak otthon szomorkodik a kutyák helyzete miatt, hanem hajlandó tenni is valamit. Ezek a civilek kellene előrelépjenek a helyi vezetőség felhívására, érdekvédelmi egyesületet és kutyamenhelyet hozzanak létre, az önkormányzatok pedig kötelesek lennének támogatni a kutyamenhelyeket. Ha egységesen fellépnénk és a törvény értelmében ivartalanítanánk az ebeket, akkor 5-8 év alatt természetes úton és humánusan felszámolódna a kóborkutya-állomány. Míg ha kerülgetjük ezt a problémát, 5-8 év alatt megtízszereződhet a kutyaállomány, és hatalmas kutyacídium fog a lelkükön száradni, mert más kiút nem lesz.
(Nos, nem ismerem a gyarapodási rátát igazából, jó lenne egy statisztika erről, ha egyáltalán létezik. Valamint egy olyan statisztikát is szeretnék látni, hogy a kutyaharapások közül hány származik kóbor kutyától, ha tudtok ilyenről, kérlek tudassátok velem is. Mert a másképp gondolkodók leggyakrabban azzal vágnak vissza, hogy még az ivartalanított, vagyis szelídebb kutyák is harapnak. Tapasztalatból tudom: 25 év alatt egy kóborkutya-harapást elszenvedett emberrel találkoztam, de 15-20 olyan emberrel, akik házőrző kutyától, valamint harci kutyától szenvedtek el harapást.)
Visszatérve, igen, tudom, ez országos kampányt, parlamenterek bevonását, kormányrendeletet, óriási szervezkedést jelent. Szerintetek lehetséges-e egy ilyen megmozdulás? Fel van erre készülve az ország morálisan, és lenne elég ember, aki felvállalja az ügyet?
Mi van a nemzetközi szervezetekkel, lehetne-e rájuk számítani? Ha már nagyban gondolkozunk, akkor gondolkozzunk a legnagyobban.
(Néha még az is megfordul a fejemben, hogy egy ilyen kampány fordítva sül el, nem leszünk képesek tisztességesen végigcsinálni, de a figyelem a kutyákra terelődik és szerencsétleneknek csak rosszabbra fordul a sorsuk.)
Levelet akartam írni a többi romániai állatvédőknek, ezekről a gondolataimról, de átfésültem a netet s be kellett lássam, hogy a legtöbb helyen már működnek ezek a dolgok, nincs mit teketóriázni, meg kell itt is csinálni.
Csak egyedül nem tudom megcsinálni. Bátran kijelentem, hogy meg lehet csinálni, csak belevaló, talpraesett, kitartó emberekre van szükség. Olyan társat, vagy társakat keresek akik nem ijednek meg ha románul, angolul kell levelezni, akik jó tárgyalópartnerek, akik konyítanak a törvényekhez és a pályázatíráshoz, akiknek jó kapcsolataik, hasznos ötleteik vannak, akik nem félnek a munkától, akik felelősséget vállalnak a világért amiben élünk, akik szívügyüknek érzik a kóborkutyák sorsát.
Kriszta