Think outside the box

Kóbor vagyok, nem turista

A kóbor kutyák nem választották ezt a sorsot. Rajtunk, embereken múlik, akik évezredekkel ezelőtt megszelídítettük őket, hogy felelősséget vállalunk-e értük.

Kézdivásárhelyi kutyabarátok vagyunk, rövid távú célunk a befogott kóborok örökbefogadásának megszervezése, ugyanakkor támogatunk minden olyan törekvést, amely kutyamenhely kialakítását célozza a városban.

sâmbătă, 28 februarie 2009

28 nap múlva

Rég nem voltam náluk, azóta eltelt egy nagyon hideg hónap. A kutyák már csak nyolcan vannak, hogy a többivel mi lett nem tudom. Mintha felismertem volna Verekedőst az utcán, és Timi is azt mondta hogy látta Fekete-fehéret szabadon. Szeretem ebbe a gondolatba ringatni magam. Hiányzik még a kölyök, a két közepes fekete kutya és egy barna is. A többiek mind sokkal rosszabb formában vannak és állandó a verekedés. A szép tartású barna olyan sovány hogy alig tud járni, inkább csak kúszik. Hárman közülük megállás nélkül reszketnek.
A kartont helyenként letépte a szél, a ketrecek mocskosak és vizük sincs. Amíg ott voltam arra járt egy ember és azt mondta hogy most már hétközben se nagyon hoznak nekik enni. Vittem egy fazék vízbe és zsírba áztatott kenyeret, valamint pár kiló kutyatápot az olcsóbbikból. Mivel több kutyára számítottam még maradt is meg, örömmel láttam hogy otthagyták a földön. Majd később jó lesz. A víznek nagy sikere volt, mind megitták. A földön találtam szép nagy jégcsapokat, azt dobtam bele a táljukba, remélve hogy elég meleg lesz s megolvad majd.Ez a kutya, én Magdikának hívom, folyton reszket.A Fiatal Fekete (úgy néz ki mint az én Csimpiszem) sem olyan játékos már, nagyon szomorú volt, de azért egy simogatásra odatartotta a fejét.

A Kicsiédes is csontsovány, neki már csak a jégcsapok jutottak.


Ez van a legrosszabb bőrben.


A nagytestüek eddig békések voltak, de mostmár Maci álladóan vonit nagyon mély, bús hangon, és veri a többieket.
A Nagy Fekete csak lapul.

Kriszta

miercuri, 4 februarie 2009

Kartonozó akció

Szombaton (január 31-én) apámmal kartonlapokat drótoztunk a ketrecre, hogy egy kis szélárnyékot tartson a kutyáknak, vittünk még két kenyeret is, amit sikerült elég testvériesen elosztani köztük.

Nem tudom mennyi ideig fog megmaradni a karton a ketrecen, mikor fogja lecibálni a szél.


Ez itt az épület, amit Bokor úr ajánlott fel kutyamenhelynek, szerintem jó lenne.




Kriszta

duminică, 1 februarie 2009

Ketrecmustra, január 31.

Szombat délelőtt Krisztával kimentünk a szeméttelep melletti ketrecekhez, felmérni a terepet. A Gosp-Com-alkalmazott kedves és segítőkész volt, például gumicsövön keresztül vizet engedett a ketrecekben lévő tálakba; egyébként, mint mondta, a polgármesteri hivatal alkalmazottai foglalkoznak a kutyákkal, naponta visznek nekik ennivalót, ami nem biztos, hogy elég nekik.

A kutyák harsány ugatással fogadtak, majd lassan elhallgattak, egyedül a kölyök folytatta vékony hangon, néha elő-előtörve a nagyobbak lábai közül. Körbefotóztuk őket. Voltak, akiken látszott, hallgatnak az emberi szóra, hagyták, hogy simogassuk őket, két lábra állva akartak még közelebbről megszaglászni. Bemenni nem tudtunk, mert kulcs nem volt.


A három ketrec tulajdonképpen egyetlen nagy, téglalap alapterületű, dróthálóvól készül falakkal körbevett helyiség, amit három rekeszre osztottak. Tizennégy kutya van összesen. A jobboldali ketrecben 3 nagy, idősebb kutya kapott helyet. A sárga tisztára olyan, mint egy maci :) - ők vannak a fenti képen.

A nagy fekete éppen iszik

A "macikutya"

Az egyszerűség kedvéért a baloldali szélső ketreccel folytatom, mert itt is csak négyen vannak: egy szomorú, szelíd szemű (ő nagyon barátságos volt), egy agresszív, aki terrorizálta őt, neki a haverja, illetve egy nagyobb, sárgásbarna kutya.


Ez utóbbi, amikor érkeztünk, a baloldali és a középső ketrec közt ásott lyukban feküdt; aztán kibújt, a másik sarokba feküdt, ivott egy kis vizet.


Ők ketten gyönyörűek, jobb bőrben is vannak, mint a többiek; ő pedig a kedves, barátságos kicsiédes:


A középső ketrecben nagyon-nagyon tarka a társaság.


Ő meg sem moccant, összegüzsörödve, lehunyt szemmel feküdt végig, míg ott voltunk.


Ez egy fekete-fehér, szakállas kutyus, viszonylag kis testű.


Ő nagyobb testű, de valószínűleg fiatal, nagyon barátságos fekete kutya, fehér nyakkendővel.


Ő a kölyök, fekete, csapzott, de nagy a szája:) a nagyobb kutyáknak csak a hasáig ér.


Ez a szelíd, zsemleszínű, barátságos kutya is a középső ketrecben lakik.


Van még egy fekete, nagyobb testű, neki a mancsai barnák; nagyon szép formájú feje van.


Végül, de nem utolsósorban, egy gyönyörű, közepes nagyságú kutya, aki mindig szálegyenesen ül, kihúzza magát, mintha legalábbis szépségversenyen lenne:)


Krisztának az alpolgármester úr megígérte, hétfőn szereznek valami lemezeket a ketreceknek legalább az egyik oldalára, hogy legalább egyik oldaluk legyen védve a széltől. Folyamatban: kutyaszerető állatorvosok megkeresése, plakát az örökbefogadás népszerűsítésére, illetve amint a blog tartalma bővül, on-line nyomulás közösségi oldalakon, website-okon stb.

(bdt)