28 nap múlva

Rég nem voltam náluk, azóta eltelt egy nagyon hideg hónap. A kutyák már csak nyolcan vannak, hogy a többivel mi lett nem tudom. Mintha felismertem volna Verekedőst az utcán, és Timi is azt mondta hogy látta Fekete-fehéret szabadon. Szeretem ebbe a gondolatba ringatni magam. Hiányzik még a kölyök, a két közepes fekete kutya és egy barna is. A többiek mind sokkal rosszabb formában vannak és állandó a verekedés. A szép tartású barna olyan sovány hogy alig tud járni, inkább csak kúszik. Hárman közülük megállás nélkül reszketnek.
A kartont helyenként letépte a szél, a ketrecek mocskosak és vizük sincs. Amíg ott voltam arra járt egy ember és azt mondta hogy most már hétközben se nagyon hoznak nekik enni. Vittem egy fazék vízbe és zsírba áztatott kenyeret, valamint pár kiló kutyatápot az olcsóbbikból. Mivel több kutyára számítottam még maradt is meg, örömmel láttam hogy otthagyták a földön. Majd később jó lesz. A víznek nagy sikere volt, mind megitták. A földön találtam szép nagy jégcsapokat, azt dobtam bele a táljukba, remélve hogy elég meleg lesz s megolvad majd.Ez a kutya, én Magdikának hívom, folyton reszket.A Fiatal Fekete (úgy néz ki mint az én Csimpiszem) sem olyan játékos már, nagyon szomorú volt, de azért egy simogatásra odatartotta a fejét.

A Kicsiédes is csontsovány, neki már csak a jégcsapok jutottak.

Ez van a legrosszabb bőrben.

A nagytestüek eddig békések voltak, de mostmár Maci álladóan vonit nagyon mély, bús hangon, és veri a többieket.
A Nagy Fekete csak lapul.

Kriszta